Cella

A cellámban egyedül

Senki se menekül most

Régóta cefetül érzem magam, de nem számít

Mert feldolgozom a sok fost

Eleget játszottam faltörő kost

El kell, hogy kerüljem a sok gyilkost

Az ablakon besüt a fény

Elvettek mindent, csak ez az enyém

A szívem megdobban

A lelkem megroppan

Kezdek nagyon ki lenni, rájöttem, most elrontottam

Láncok súlyát nem bírom

Anyám hívom, ne sírjon

Bezártak, most szenvedek

Önmagamtól rettegek

Kezemet nyújtom, a karomat kérik

Nem csak a láncom, a bilincs is fénylik

A lelkem vérzik, ezt ők nem értik

Nem baj, majd így csinálom én is végig

Tükörbe nézve ugyanazt a kissrácot látom

Húzzák vissza, nehogy felmásszon a csúcsra

Kopott a csizma, de megteszi újra

Mert tudja, és unja, a szemetek szúrja

Szűk ez a cella

Kellett a della

Nem tudtam soha, hogy hol a határ

Odakint valahol sír az anyám

A szívem megdobban

A lelkem megroppan

Kezdek nagyon ki lenni, rájöttem, most elrontottam

Láncok súlyát nem bírom

Anyám hívom, ne sírjon

Bezártak, most szenvedek

Önmagamtól rettegek

Miattatok kerültem ide be

Soha nem hittem, hogy könnyű lesz ez

Összenyomnak a falak, amíg ők vallanak

Tartom a számat, és várok itt lent

Nem bírok mozogni már

Visszatart engem a kényszerzubbony

De kijutok innen, mert valaki vár

Valaki vár

Erre mindenem feltettem

Ti nyertetek, én pedig vesztettem

Rég tudtam, hogy ez lesz de belekezdtem

Belemelegedtem

Rendet kell tennem a fejetekben, erre születni kell

Rengetek idő, és rengeteg terv

Semmit nem adnak ingyen idelent

A szívem megdobban

A lelkem megroppan

Kezdek nagyon ki lenni, rájöttem, most elrontottam

Láncok súlyát nem bírom

Anyám hívom, ne sírjon

Bezártak, most szenvedek

Önmagamtól rettegek