Vackolj Belém

Látod megszelidült, amit küld az a nézés, ez nem babonáz meg már,

Persze tetszik meg minden, de ami jönni fog innen, azért tulajdonképpen kár,

Be is van rúgva, szégyelli-tudja és reméli, hogy én is nagyon,

Én meg jelzem persze, hogy maradjon kedve csinálni, én meg hagyom,

A szívek szőrösen őrölnek, valami port löknek körbe-körbe a testbe,

Szépen erőlködött, talán még nyögött is egy kicsit, egy filmből leste,

De semmi sem úgy van, a TV csak zúg, van egy lassú, de ugrik a cédém,

Az utak gőzölnek, a malmok őrölnek, a szívemet kiszartam a WC-n,

Aztán felöltözött, talán Pestre költözött, ott láttam minden esetre,

A Váci utcában a könyvét árulta, sárga ruhában volt és festve,

Volt egy napocska a régi homlokra, és tudtam, hogy ő olyan krisna

Tudatú hívő lett, s hála az Istennek, hogy többé már nem néz vissza.

...(fütyülés)

Most Nagy Lászlót olvasok, mindenki tudja, jobb egy Isten is, mint a semmi,

Fogatlan úszóknak meg mi a túrónak kellett a folyón átmenni,

A túlsó partra, ott meztelen szaladna az a régi béna pár akkor,

És én boldog volnék, és belesimulnék, mindegy mi mondaná, vackolj belém.